Piliscsaba, 2007. október 14. Szentháromság utáni 19. vasárnap Máté 9,2-8

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid. Ekkor néhány írástudó így szólt magában: Ez Istent káromolja. Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

 

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

 

Jézus azt akarja, hogy ép, teljes emberi életet éljünk, egészségesek legyünk. Mit jelent ez? A múlt héten az igehirdetési ige a nagy parancsolat volt: Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat. Vagyis, tudjunk teljes bizalommal Istenre hagyatkozni és ilyen bizalommal tudjunk felebarátunk és önmagunk felé fordulni. Egészséges élet annyit jelent, ép kapcsolat embertársainkkal, önmagunkkal, Istennel. Hozzátartozik ehhez a társadalom, amelyben élünk, a minket körülvevő emberek, szomszédok, munkatársak. Hozzátartozik, hogy érezhetjük, szükség van ránk; hogy kiegyensúlyozott, elfogadó kapcsolatban vagyunk önmagunkkal; nem gondoljuk magunkat többnek, sem kevesebbnek, mint akik vagyunk. Hozzátartozik, hogy van bizalmunk a mennyei Atyában. Az ős-bizalom határozza meg az életünket, és nem az ős-bizalmatlanság.

 

Ebben a mai történetben Jézus a teljes életet fenyegető hatalmakat győzi le Istentől való erejével és hatalmával, a gyógyítással és a megbocsátással. Mert a bűn és a betegség olyan démonikus hatalmak, amelyek minket a teljes, ép élettől el akarnak választani.

 

Meglepő Jézus szava a beteg emberhez. Gyógyítást várnánk az ott lévőkkel együtt. De Jézus ezt mondja: Bízzál fiam, megbocsáttattak a bűneid! És tulajdonképpen itt véget is érhetne a történet. Jézus nem akar többet mondani. Azt akarja, hogy az embernek teljes élete legyen, és ehhez elég ennyi: megbocsáttattak a bűneid. Az írástudók véleménye lendíti tovább az eseményeket. Jézus vitába száll velük, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a betegség a bűn isteni büntetése. Hát csak bűnhődjön. Ezért aztán a beteget még ki is közösítették és megvetették. Jézus az írástudók által képviselt ártó hatalmakkal is szembeszáll. Akik a gyógyulás és bűnbocsánat helyett a kiérdemelt büntetést akarják látni; az élet helyett ítéletet és halált.

 

A történetben furcsa módon, szinte mellesleg Jézus, hogy felmutassa hatalmát, életmentő erejét a romboló erőkkel szemben, csodát tesz. Az embernek bűnbocsánatra van szüksége, hogy szeretni tudjon. De Jézus tettéből megtudjuk, hogy Istennek van hatalma a testi betegség meggyógyításához is.

 

Jézus nem gyógyított meg minden beteget. Olvashatjuk több helyen, hogy gyógyításait jelként tette, amelyekkel kinyilatkoztatta hatalmát. Hogy tudhassuk, a betegségnél van nagyobb hatalom. Jézus hatalma. Az életünk nem a betegség kezében van, hanem az ő kezében. A betegség része lehet az életünknek, előbb-utóbb mindannyiunk életének, hiszen az élet véges. De nem kell, hogy a betegség uralja életünket. Hogy elválasszon a szeretettől és a bizalomtól.

 

De miért bűnbocsánatot hirdet Jézus? Mert a bűn a betegséghez hasonlóan Istentől elválasztó hatalom. És nem csak a nyilvánvaló bűnösöknek, erőszakoskodóknak, hatalmaskodóknak, önzőknek van szüksége bűnbocsánatra, de az áldozatoknak is. Amikor bűnbánatot gyakorolunk, azt ismerjük be, hogy felelősek vagyunk. Felelős emberként állunk Isten előtt. Amíg valaki kerüli a szembenézést bűnös voltával, mindent kitalál, hogy magát felmentse, másokat okol, a körülményeket teszi felelőssé. Addig az ember csak áldozat, a körülmények foglya. Bűnbánatot gyakorolni nem vereség. Hanem méltóság. Az ember előjön rejtekéből. Amikor Jézus azt mondja, bűnbocsánatra szoruló ember vagy, abban a méltóságban részesít, hogy nem magatehetetlen áldozatok vagyunk, nem a körülmények foglyai, hanem felelős, számon kérhető, felelős emberek, akiken számon kérhető, amiért bizalmatlanok, hitetlenek, keserűek, elégedetlenek.

 

Az olyan kórházakban, ahol hosszan tartó betegségekkel hetekig, hónapokig fekszenek emberek, gyakori jelenség a hospitalizáció–hozzászokás a kórházi körülményekhez. A beteg hozzászokik ahhoz, hogy nincsenek feladatai, ellátják, mások osztják be az idejét. És előfordul, hogy a beteg nem akar meggyógyulni ebből a kiszolgáltatott, áldozati állapotból. Bűnbocsánatra van szükséged!-azt jelenti, te fontos vagy, vele számolnak, sorsod alakítója vagy.

 

Vajon mi kik vagyunk ebben a történetben? Lehetünk azok, akik odaviszik Jézushoz magatehetetlen embertársukat. Szívükön viselik embertársuk sorsát. Így érkeztünk mi is a templomba. Gondjainkra bízott emberek, közösségek ügyét szívünkön viselve. Idős szülők, gyermekek, unokák, fiatalok, gyülekezeti tagok sorsáért aggódva és imádkozva. Atyánk látja hitünket, és meghallgatja imádságainkat.

 

Lehetünk a történetben a beteg ember is. Aki nem tud bízni. Teljes életre vágyik, de rendre felülkerekednek rajta a betegség és a bűn romboló erői. Nekik mondja Jézus: Bízzál! Merj szembenézni nyomorult helyzeteddel. Félelmeiddel, azzal, hogy erődön felülinek tűnik megbékélni életeddel. Ez a szembenézés, az első lépés a bűnbocsánat megtapasztalásához, a teljes élethez.

 

Vagy lehetünk az ámuló tömeg. Ezt olvassuk: Félelem fogta el őket, és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Különös mondat: embereknek. A hatalom szó kétszer fordul elő a történetben. Az emberfia teljhatalma az egyik. A gyülekezetben megtapasztalt hatalom a másik.

 

Honnan ez a hatalom? Milyen hatalommal gyógyít Jézus?

 

Mi emberek a hatalmat gyakran kötjük valamilyen tekintélyhez. Számít, hogy kinek hány csillag van a vállapján, milyen tisztségben, beosztásban van. És ezektől előnyöket remélünk. Jézus egy ellentétes tekintélyre, hatalomra, a szenvedés, a hatalomnélküliség, az erőszakmentesség hatalmára hivatkozik, amikor ezt mondja: Emberfia. Önmagát nem nevezte úrnak, kűriosznak, Dávid fiának. Így halála és feltámadása után szólították a benne hívők, akik számára hatalomnélkülisége, kereszthalála által lett életük Ura.

 

Ebből a hatalomból részesül a gyülekezet is. Ebből a hatalomból ad Isten az embereknek. Feladatul, hogy a bűnbocsánatot hirdessék és a segítő szolgálat által másokat Istenhez vezessenek, gyógyítsanak, építsenek. Nem tekintéllyel, nem erőszakkal, hanem a kereszt hatalomnélküliségével. A teljes hatalom egyedül Jézusé. De még ha ellentmondásosan is, rész szerint is a keresztény gyülekezet részesül ebben a hatalomban. Jézus Krisztus nevében a gyülekezet közössége bizalommal ajándékozhat meg, hogy merjünk szembenézni bűneinkkel. Hordozhatja és Isten elé viheti embertársai terhét, és feladata, hogy végezze a segítés, a diakónia szolgálatát. És ha rész szerint is, de valósul, valósulni fog a bizalom, a gyógyulás Jézus Krisztus által. Ámen