Piliscsaba, 2008. 07. 06. Szentháromság utáni 7. vasárnap

 

Igehirdető: Thurnay Béla

 

Márk 8, 1-9 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?”* Megkérdezte tőlük:„Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.” Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.

 

Mindig Jézus Krisztusról kell prédikálnunk. Jézus Krisztusról, a Megváltóról, aki az igazságos és szent Istent kiengesztelte ártatlan halálával, áldozatul adva életét miértünk, bűnösökért. Magára vette büntetésünket és sorsunkat a halált, hogy megváltson minket.

 

Jézus Krisztusról kell prédikálnunk. Hirdetjük feltámadását, győzelmét a halálon. Megtörte a Gonosz hatalmát. Úr, mennybe ment, él és uralkodik, mindig mindenütt velünk van.

 

Mikor Jézus imádkozni tanított, arra buzdította tanítványait, hogy szentségért, vagyis megváltásunkért, országáért, vagyis győzelmében való részesedésünkért könyörögjünk elsősorban. Szenteljük meg az Atyaisten nevét, ahogyan a Fiú megszentelte, hiszen nem volt benne bűn. És megszenteli ma is, mert minket is megszentel igéjével, szentségeivel, a szentek közösségébe állításával, és általunk akarja a világot is szentségébe hívni. – Arra tanít, hogy kérjük Isten országa jövetelét. Az már el is jött a Fiúban, aki gyógyított és bűntől szabadított, életet adott egykor és ma is, miközöttünk is. Feltámadott, győzött a halálon, és minket is újjá szül, új és örök életet ad. – Akaratának teljesedését kérjük, az Atya akaratának teljesedését földi életünkben, azt az akaratot, amit nem ismerünk és nem értünk. Ő betöltötte ezt az akaratot, bár az utolsó éjszakán azért imádkozott, hogy múljék el tőle ez a keserű pohár, de engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a gyalázatos kivégzésben elszenvedett halálig.

 

Aztán a bűnbocsánat kérésére tanított. Komolyan vegyük bűnünket, úgy, hogy felvállaljuk: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, szeretjük ellenségeinket. Megbocsátunk úgy, hogy nem ragaszkodunk görcsösen a saját ’igazságunk’-hoz, hanem odafigyelünk embertestvérünk ’igazságá’-ra is, ha olykor ellenkezik is a mi ’igazságunk’-kal. Hogyan is tehetnénk másként, hiszen magunknak ugyanezt kérjük az Atyától: feledkezzék meg a mi szűk, bűnös igazságunkról, és ajándékozza nekünk a maga tiszta, szent és tökéletes igazságát, amit maga Krisztus kínál nekünk. – Bűnbocsánat kérésére és adására indít, és erre nem is volnánk magunktól képesek, ha nem Ő indítana meg, és lágyítaná meg kemény szívünket Szentlelkével, ítélő és vigasztaló beszédével.

 

Mai evangéliumi történetünk azonban arra tanít, hogy Jézus nemcsak megváltó, nem csak győztes úr, és nemcsak bűnbánatra hív. Ő szánja földi sorsunk minden testi nyomorúságát, verejtékezésünket, kudarcunkat. Átéli emberi sorsunkat, és testi szükségünkben is segít, mégpedig csodásan segít a mi életünkben is. Ínségünkben is velünk van. Arra tanít, hogy kérjük tőle bizalommal: *mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma*.

 

Meg is adta mind-ez-ideig nekünk is. Olykor nyomorúságban váratlanul hulló mannaként, máskor bőségesen, hogy el is felejtünk érte hálát adni. Megadta nekünk, de megadja nemcsak híveinek, hanem a gonoszoknak is, mert Ő türelmes és gondoskodó, és mindenkire felhozza áldott napját. Példázatunkban a megelégített 4000 között bizonyosan voltak pogányok is.

 

A 4000 pogány és zsidó három napig Vele volt. Hallgatta csodálatos beszédét, betegek gyógyultak, bűnösök nyertek új életet köztük is, bizonyára. Nem hagyták ott, napokig hozzá simult az életük. Vajon mi, akik már régóta és rendszeresen hallgatjuk a Jézusról bizonyságot tevő apostoli igéket, vajon mi átadjuk-e ennyire életünket, hogy még az evésről is elfeledkezünk? – Úgy gondolom, biztosan voltak ezek között az emberek között is, akik pünkösd után csatlakoztak a Krisztus gyülekezetéhez, az apostoli egyházhoz. És maguk is szóltak másoknak Jézusról, és gondoskodtak egymásról és a rászorulókról, diakónusok és diakonisszák lettek. Vajon mi hogyan végezzük ezt a szolgálatot? Mai igénk azt kérdezi tőlünk: vajon gondoskodunk-e a körülöttünk élők testi szükségleteiről?

 

A régi Fébé 1924-től 1951-ig hatalmas szeretet-szolgálatot végzett. Nyomda és iratterjesztés, kézimunka, csendes-napok és konferenciák rendezése, állatok tartása, hogy biztosítva legyen a szolgálóknak és a vendégeknek Jézus kenyere és hala.

 

Piliscsabán munkájuk nyomán evangélikus gyülekezeti közösség jött létre és sok diakonissza talált szolgálatot egyházközségeinkben. Orvosi és betegápoló szolgálatot végeztek, gyerekotthonokat és árvaházakat tartottak fenn, sérült gyermekeket fogadtak be és gondoztak. Intézményeik szaporodtak. Piliscsaba után Bonyhádon, Nyíregyházán, Irsán, Albertiben, Fóton, Kiskőrösön, Rákoskeresztúron és Budán több helyen. Aztán anyaházat építettek és fiatal diakonisszákat neveltek, népfőiskolát is tartottak fenn.

 

A szétszóratás éveiben az egyház átvette ezeket az intézményeket, és néhányat szűkös körülmények közt tovább működtetett. Majd 1990-től Madocsai Miklós és Túrmezei Erzsébet összegyűjtötte az öreg diakonisszákat, Csepregi Zsuzsa utánpótlást nevelt, Gadó Pál korszerű mozgássérült otthont szervezett, épített, vezetett; örökségét Endreffy Attila vezeti tovább.

 

Ez a szent hagyomány, a szeretet-szolgálat és az evangélikus közösségi élet minket is kötelez. Szolgálatunkat gyülekezetünkben megváltozott körülmények közt, szerényebben akarjuk fejleszteni, napközi-otthonos gyerekmunka megszervezésén munkálkodunk.

 

A szeretetmunka, mint a gyülekezeti munka is, a reális tervezés és az erők összefogása mellett békés együttműködést kíván a munkásoktól, a vezetőktől, a gondozottaktól. Isten áldása nélkül nem számíthatunk eredményre; ezért a megbocsátó szeretetet fel kell élesztenünk szívünkben, nekem is és nektek is. Jézus mindenkinek osztott kenyeret, a bűnösöknek is, nekünk is így kell tennünk. Ámen