Piliscsaba, 2008.08.03. Szentháromság utáni 11. vasárnap

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

2Sám 12,1-15a Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett. Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt! Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked. Ezután hazament Nátán.

 

Dávid megmentése

 

Dávid Izráel legnagyobb királya volt. Jeruzsálemet Dávid városának nevezik, ő foglalta el, és tette fővárossá. Igéretet kapott Istentől, hogy királyi háza örökre megmarad, utódai ülnek majd a trónon, és így is lett. Júda királyi trónján évszázadokon keresztül Dávid leszármazottjai uralkodtak. A próféták azt várták, hogy az ő leszármazottja lesz a messiás, Isten embere, aki helyreállítja Izráel királyságát, Isten akarata szerint fog uralkodni, az egész világnak békét hoz.

 

Mindez ugyanabban a Szentírásban olvasható, ahol Dávid szörnyű bűnének történetét is elolvashatjuk. Elcsábította Betsabét, katonájának, Úriásnak a feleségét. Betsabé teherbe esett. Úgy intézte, hogy Úriás pusztuljon el a háborúban, Jóáb, a hadvezér az első sorba állította, és katonáival cserbenhagyta. Magával Úriással vitette el a levelet bizalmi emberéhez, Jóábhoz, amelyben Úriás megölettetésének terve volt. Úriás halála után Dávid cinikus módon sajnálkozott, hogy a háború már csak ilyen, katonák halnak meg.

 

A legnagyobb király a legaljasabb vétkeket követi el. A Szentírás nem titkolja el, sőt kíméletlen pontossággal írja le. Mert óvni akar, hogy Dávidot bármikor istenítsék, és egyáltalán bármely embert bármikor istenítsenek. Izráel királyai különböztek más Közel-Keleti királyoktól. Az asszír-babiloni uralkodók isteneknek nevezték magukat, és imádatot vártak el. Róluk semmi gyarlóságot nem jegyeztek föl. A fennmaradt feliratok hosszan sorolják isteni nagyságukat és hatalmas tetteiket, amelyek általában embertelen népirtások voltak.

 

A Bibliában nincs hibátlan ember, egyedül Jézus Krisztus. Nem volt hibátlan Ábrahám sem, a hit példaképe, aki eladta volna feleségét az egyiptomi fáraónak. Nem volt hibátlan Jákób, Izráel atyja sem, aki megcsalta bátyját, azután nagybátyját, és még halálos ágyán is megkeverte az áldások sorrendjét. Nem volt hibátlan Dávid sem, akitől származott a Messiás.

 

A Biblia látása szerint az ember nem fehér vagy fekete, jó vagy rossz. Hanem drámai lény, aki szeretne jó lenni, de kísértéseknek van kitéve, amelyekben elbukik. Pál apostol így írja le: Nem azt teszem, amit akarok, a jót, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Kétségbe esik önmaga esendősége felett. Isten irgalmára szorul. A Szentírás elveszett, megmentésre szoruló embernek mutatja az embert.

 

Náthán története Dávid megmentésének története. Háromszorosan is. Megmentő szót hirdet Náthán: Az Úr elengedte vétkedet, nem halsz meg. Bűnbocsánatot hirdet, bár bűnének következményét viselnie kell. Ez is a Szentírás realizmusa. Van bűnbocsánat Istentől, a büntetés elengedése, új élet lehetősége, új perspektíva, de a bűnnek következménye van.

 

Megmenekül Dávid másodsorban attól, hogy olyan legyen, mint az asszír-babiloni királyok. Náthán emlékezteti őt ember voltára. Szembesíti Dávidot. Te vagy az az ember. Ember vagy. Nem egy magát istenítő torzlény, mint az asszír-babiloni királyok, akik azt gondolták magukról, hogy mindent megengedhetnek maguknak. Hanem számon kérhető, felelős ember, akire emberek vannak bízva.

 

De hogyan tehetett ilyet Dávid? Király volt. Mint király, sok feleséget engedhetett meg magának. Az sem rendkívüli, hogy háborúba küldött katonákat, életek fölött rendelkezett. Itt sem történt más. Egy újabb szerető, egy katona pedig meghal. Az ő helyzetében azt gondolhatta, hogy mindezt megengedheti magának. A hatalom helyzetéből nem látott tisztán. Elveszítette önkritikáját, józanságát. Semmi esély arra, hogy felismerje bűnét. Olyannyira nem lát, hogy Náthán példázatában sem ismer magára, sőt fölháborodik ugyanazon, amit magán nem vesz észre. Náthánra volt szüksége. Egy másik emberre. Annak külső nézőpontjára.

 

Ez a harmadik mód, amivel Isten megmenti Dávidot ebben a történetben. Náthánt adja mellé. Szükségünk van Náthánokra. Akik másképpen, máshonnan látnak, és képesek megváltoztatni a mi nézőpontunkat. Kimozdítani abból a nézőpontból, hogy értem van minden. Körülöttem forog minden. Náthán példázatában a gazdag ember teljesen csak a maga érdekét nézi. Minden együttérzés hiányzik belőle. Egyáltalán bele sem gondol a szegény ember helyzetébe. A példázat ezt a nézőpontot fordítja meg. Önmaga felől a másik ember felé. Az önzés felől az együttérzés felé. A saját szempont felől a másik ember szempontja felé fordít.

 

Dávid számára az őt körülvevő emberek vágyai kielégítésének az eszközei voltak, illetve a kínos ügy elsimításának, vagy inkább eldózerolásának eszközei. Betsabé megszerzendő préda volt, akit birtokolni akart. Úriás kellemetlen akadály, akit az útból el kell távolítani. Jóáb, Dávid bizalmi embere, eszköz a végrehajtáshoz. Náthán példázatával Dávidot önmaga felől a másik ember felé fordítja. Az önzés felől az együttérzés felé.

 

Így ment meg minket is az Isten. Embereket ad mellénk. Náthánokat, akik kimozdítanak helytelen nézőpontunkból, tekintetünket önmagunk felől a másik ember szempontja felé fordítják, hogy ne érdekeink szerint, hanem együttérzéssel tudjunk embertársainkra tekinteni. És embereket ad mellénk, akiket gondjainkra bíz. Együttérzésünkre vannak utalva. Ezzel ment meg az Isten. Nem enged önmagunk köreibe záródni, igazságainkba, önfelmentésbe, öndicsőítésbe, amelyek elszigetelnek, a halál győzelmét jelentik. Nem kell meghalnod, mondja Náthán, élhetsz, lehetsz ember.

 

A halál legyőzőjét, a valóságos embert az Újszövetség mutatta meg. Jézusra mutat, aki így tanított: Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok irgalmas. 

Aki másokért élt. Szenvedésében is másokra volt gondja. Tanítványait védte a Gecsemáné kertben. A kereszten Máriára és Jánosra volt gondja. Ellenségeiért imádkozott.

 

Benne mutatta Isten, hogy milyen a valóságos ember, az Isten fia. Ennek a lehetőségét kínálta fel nekünk. Lehetünk emberek, hogy ne zárjon be a halál, hanem életünk legyen. Ámen