Piliscsaba, 2008. 08. 17.

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta. Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. 1Móz 4,1-15

 

Kudarcaink

 

Káin utódai vagyunk. Ábel neve héberül azt jelenti: tovatűnő pára. Ő a történetben csak áldozat, nem cselekszik, így múlik el. Káinnak viszont szembe kell nézni az emberi sors alapvető, tragikus jellegével, az egyenlőtlenséggel és igazságtalansággal. Azután pedig bűnével és bűnének következményével.

 

Mégis, hajlamosak vagyunk arra, hogy Ábellel azonosuljunk. Ábel nevű ismerősöm több is van. Elfogadott, bevett, szép név. A Káin név nem szerepel a névtárban. Megtagadjuk, nem is akarunk tudni róla. Inkább Ábelek vagyunk. A helyzet áldozatai. Aki semmiért sem felelős. Mindenért mások, a körülmények felelősek. Inkább tovatűnő pára szeretünk lenni.

 

Káinnak a kudarccal kell szembenéznie. Először azzal, hogy áldozatára nem tekint az Úr, míg Ábelére igen. Azután azzal a kudarccal, hogy nem tudta kezelni első kudarcát, nem tudta kezelni ellenséges indulatát. Először frusztráció, kudarc érte. Másodszor kudarcot vallott. Ezentúl úgy kell élnie, hogy ezzel a két kudarccal valamit kezdenie kell.

 

Az embernek kezelnie kell már kisgyermek kortól, hogy a világ igazságtalan, nincs egyenlőség. Kisgyermek kortól frusztrációk érik. Tegnap érkeztünk haza a gyermektáborból, ahol több testvérpár is volt. Tapasztalhattam, hogy a gyermekek mennyire a felnőttek segítségére szorulnak abban, hogy kezelni tudják az őket ért igazságtalanságokat, frusztrációkat.

 

Arthur Miller A világ teremtése és egyéb ügyek című drámája hűen az Ószövetség ókori szituációjához Ábel foglalkozását, a pásztorkodást szabadabb és nagyobb méltóságú munkának mutatja, míg a földműves munkája röghöz kötött, és a vetést hol az árvíz mossa ki, hol a nap égeti meg. A drámában Káin tipikus első gyermek, akinek mindig nehezebb, neki kell kitaposni az utat. Káin tudja meg először, miért is él a család az Édenen kívül. Ő az, aki állandóan kérdez, nyugtalan. Keresi az Édenen kívüli helyzetben a kapcsolatot Istennel, hiszen Ádám és Éva még tudatlan, naiv ártatlanságban ismerték meg őt. Káin az istenkeresés úttörője. Az első imádkozó, és áldozat bemutató. Ábel inkább csak utánozza őt. Amíg Káin imádságban Isten akaratát fürkészi, Ábel fél szemével lesi, hogy testvére mit csinál. Áldozati oltárt is Káin épít először. Szülei eleinte értetlenül figyelik, amint az egyik követ a másikra helyezi. Amikor megértik a célját, megkönnyebbülnek, hogy nem valami ártalmas dolgot fontolgat, és mindjárt együgyű tanácsokkal látják el, hogy pl. tegyen a termények közé még kukoricát is.

 

Ábelnek Éva javasolja az oltárépítést, hogy le ne maradjon valamiről, illetve, hogy békesség miatt a két fiú tegye ugyanazt. Ábel ímmel-ámmal elkezd oltárt építeni, és Káin keserűen kérdi Évát: Az én ötletem volt anya, nem csinálhatná Ábel máskor?

 

Ábel fáradtság nélkül kiválaszt egy bárányt. Az ő ajándékát, ellentétben Káinéval már a szülők is nagyszerűnek tartják, megölelik és megcsókolják Ábelt. Az Úr pedig, amíg Káin áldozatát úgy fogadja el, hogy szinte ügyet sem vet rá, Ábel bárányhúsát hosszan dicséri.

 

A drámában az indulatos Kain egyúttal az, aki nyugtalan, kérdez, az emberi sorsot megérteni akarja. Azonosulni tudunk Káinnal, mert kérdései a mi kérdésein is. A Bibliai történetben, amikor az Úr nem tekintett rá Káin áldozatára, ő lehorgasztotta a fejét. A héber szöveg szava szó szerint valami ilyesmit jelent: leesett az arca. Nagyon sok indulatos, tüskés felnőtt ember álarca mögött rejtőzik valamilyen gyermekkori sérülés. A Black együttes Wonderful life című videóklipjén gyönyörű képek váltogatják egymást. Kikötői móló, szép emberarcok. Az énekes arról énekel, hogy bár csodálatos az élet, ő mégis szomorú. Az egyik képen egy ijesztő tigris álarcot látunk, és amikor a viselője leveszi az álarcot, - leesik a arca – egy szomorú gyermek van mögötte. Az ijesztő, indulatos felnőtt arcok mögött sokszor gyermekkori sérülés, frusztráció, hiány rejtőzik. Káini tapasztalatok, kudarc, igazságtalanság.

 

A nyugtalan Káin kudarcainak, az Édenen kívüli élet tapasztalatának két területe van. Ember és Isten kapcsolata; és ember és ember kapcsolata. A káini sorsnak erről a két területéről ír Szondi Lipót mélylélektani könyvében. Szondi magyar származású pszihiáter volt, aki a koncentrációs táborból Svájcba került, ott halt meg 1986-ban. Azt vizsgálta, hogy bizonyos emberekben honnan eredeztethetők a gyilkos indulatok. A gonosz ember nem elvetemültségből öl, hanem kénytelen ölni, mert tele van indulatokkal. Indulatai az ember - ember kapcsolat területén a féltékenység, gyűlölet, irigység. Az ember- Isten kapcsolat területén a menekülés, szorongás, nyugtalanság.

 

Szondi szerint a káini indulatok kormányozzák a világot. A bibliai történet óta csak a fegyverek változtak. A becsvágy, a féltékenység, a hiúság fordított törzset törzs ellen, falut város ellen, egyházat nemesség ellen, hívőt hitetlen ellen, és így tovább. A káini indulat az, ami elidegeníti az embert embertársától. Igazságtalanságok és frusztrációk, szorongások, félelmek teszik idegenné egymás számára a népeket, akik elutasító közönnyel tekintenek egymásra ezzel a kérdéssel: Tán őrzője vagyok én testvéremnek?

 

Lépten – nyomon találkozunk frusztrált emberekkel hivatalokban, közúton autózás közben, akik féltékenyek, elégedetlenek, irigyek, és sebzettségük miatt sebeket osztanak. Éreztetik, hogy a másik ember nem fontos nekik, terhükre van, semmi közük hozzá.

 

Kedves Testvéreim!

 

Hogyan tekintünk magunkra. Jámbor áldozatnak tekintjük magunkat, vagy elismerjük, hogy kudarcok érnek, és kudarcokat vallunk. Felismerjük, hogy bármikor kitörhetnek azok az indulatok, amelyekről szeretnénk tudomást sem venni, mert csak megbántottságunkra, kudarcainkra emlékeztetnek. A bűn az ajtó előtt leselkedik.

 

Bátorság kell szembenézni a bennünk lakó Káinnal. De bátorságot nyerhetünk az ige üzenetéből. Abból, hogy Isten nemcsak az áldozat Ábelokkal együtt érző Isten, hanem a bűnösök Istene is. Jézus Krisztusban Istent a szenvedőkkel is és a bűnösökkel is együtt érző Istennek ismertük meg. Egy horvát teológus könyvében Jézus kudarcáról beszél, amikor Jézus a kereszten így kiáltott föl: Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem, hasonlóan Káin kudarcához, Jézus is azt élhette át, hogy akit képviselt, nem fogadja az ő áldozatát. De a kudarcra Jézus önmaga odaadásával válaszolt. Ellenségeiért, gyilkosaiért, gúnyolóiért imádkozott.

 

Káin a világot szeretetlennek, méltánytalannak tapasztalta, Istentől és emberektől eltaszítva. A keresztre, az önmagát odaadó szeretetre tekintve tudjuk, hogy nekünk, mai Káinoknak lehetőségünk van a megbékélésre. Ahogyan a gyerektáborban a gyerekeknek a felnőttek segítségére volt szükségük, hogy kezelni tudják frusztráltságukat; nekünk felnőtteknek Jézus Krisztus lehet a segítőnk. Jézus Krisztus legyen az erőnk, hogy a frusztrációra és kudarcokra ne az indulat és az erőszak legyen a mi válaszunk, hanem tudjunk uralkodni rajta, és tudjunk szeretettel fordulni embertársaink felé. Ámen