Piliscsaba 2008. 12. 24. Szenteste János evangéliuma 7,27-29

 

Igehirdetõ: Kézdy Péter

 

A jeruzsálemiek ezt mondták Jézusról: *Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való.* Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: *Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti õt nem ismeritek. Én ismerem õt, hiszen tõle származom, és õ küldött el engem.*

 

**Várakozás és meglepetés**

 

Kedves Gyerekek!

 

Ha megkérdezném most tõletek, hogy milyen lesz ma este otthon a karácsony, biztosan el tudnátok mondani, hogy együtt lesz a család, lesz finom vacsora, várjátok a karácsonyfát, és lesz meglepetés, ami még titok. Tudjuk, hogy milyennek kell lennie az ünnepnek. Nálunk a szüleimnél például mindig ugyanazok a sütemények vannak: golyó meggyel a közepén, mézes-krémes, vaníliás kifli. Ugyanaz az illat. Mindig a családfõ olvassa föl a Bibliából a karácsonyi történetet, elõször édesanyám kedvenc énekét, Krisztus Urunknak áldott születésén, énekeljük. Meg is teszünk mindent, hogy így legyen, minden szépen elkészüljön. De mindig ott van a meglepetés is. A titok. Errõl beszél Jézus az igében. Mert hallgatói a titokkal nem számoltak. Azt mondják neki: Rólad tudjuk, honnan való vagy. Tudjuk, mit várjunk tõled. Semmi meglepetésre nem számítunk.

 

Jézus a titokra mutat. Az elõbbi vetítésen nagyon régi, ezer éves könyvekbõl láthattunk képeket. Azt lehetett látni, hogy minden szereplõ mutat valamire az ujjaival. Például a pásztorok az égre, az angyalokra mutatnak, amikor hallják hangjukat. Heródes, jellemzõ módon saját magára. A Kisjézus is mutat a kezével minden képen. Õ Istenre mutat. A titokra. Istenre, akit mi nem ismerünk. És az Isten szeretetére, ami szintén titok, a tények mögött van.

 

Titok, de Jézus azt akarja, hogy találkozzunk ezzel a titokkal, az õ szeretetével, hogy senki ne legyen elzárva elõle. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy kapcsolatba kerülni egy kisbabával a legkönnyebb. Nem akadályozza ezt a kapcsolatot semmi félelem, elõítélet, tekintély, a megértés zavara. Isten egy újszülött csecsemõben jelentette meg akaratát. Mert azt akarja, hogy a titok, az õ szeretete mindannyiunkhoz elérjen, senki elõl ne legyen elzárva.

 

A felnõttek még több dolgot föl tudnak sorolni, hogy mit várnak, mi az amit tudnak elõre. Ismerjük a karácsonyi történetet. A népszámlálást, a jászlat, Heródest, a napkeleti bölcseket. Tudjuk a szokásokat, és vannak emlékeink, tapasztalataink. Ismerõsek a templom utcájának fenyõfái, a régi kredenc a nagymama lakásában. Van keserû tudásunk is. Keserû tapasztalataink arról, hogy kitõl mit várunk. Semmi újat. Ítéleteink, elõítéleteink. Vannak szomorúságaink is, amelyeket karácsonykor még erõsebben érzünk. A magányosok a magányukat; a gondterheltek, hogy ellepik õket a feladatok; akiknek gyászuk van, a gyászukat; mások a nyomorúságukat.

 

Jézus mindezeken túlmutat. Az Istenre, aki minden helyzetben találkozni akar velünk. A titokra, akit Jézus ismer, akit mi nem ismerünk. Honnan van Jézus ismerete? Milyen az õ Isten-ismerete? Mivel tud õ többet, mint az írástudók, vagy a könyvek, a régi hagyományok, emberi igazságok, tények ismerete? Az õ ismerete nyitottságában és engedelmességében van. Nem tudás, hanem kapcsolat, találkozás. Ez a fajta ismeret mindig elõttünk van. Vár ránk. Találkozni akar velünk.

 

Ezért mondja Jézus: Nem ismerjük õt. Mert Isten titka, az õ szeretete mindig elõttünk van. Vár ránk. Minden helyzetben. Az ünnepben, a hétköznapokban, a magányban, nyomorúságban, a gondokban, a másik emberben ott van a titok, az Isten szeretete. Isten az õ kapcsolatával vár, hogy ne csak a szokásokat, a tényeket, a meglévõket lássuk, hanem tudjunk szeretetet látni, szeretettel élni. Ámen