Piliscsaba, 2009. Újév napja

 

Igehirdetõ: Thurnay Béla

 

Efezus 2, 8-10 Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az õ alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket elõre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. A keresztény ember új év határán számot vet az elmúlt évvel. Meggondolja, kikkel találkozott, kiket nyert, kiket vesztett el. Mi volt lelki veszteség, saját bûne és annak következménye, vagy mások gonoszsága az életében; és mi volt lelki nyereség, kegyelem, megújulás, erõ-nyerés az életében. Bonhoeffer arra int, hogy gondoljuk meg: minden, ami történt velünk, Isten *jó tette* életünkben. Mikor számot vetünk, egészen addig kell imádkoznunk, amíg megértjük: a nehéz napok, amelyeket kínban és félelemben éltünk át, ezek is Isten jó tettei voltak. Betegségünkbõl, kudarcunkból, a gonoszságtól való szenvedésünkbõl Õ jót hozott ki számunkra. Nem felednünk kell tehát a rosszat, hanem hit által felül emelkednünk, és hálát adni mindenért, mert Isten mindenben mindig jót végzett velünk. Nem, nem mi tettünk csupa jót, hiszen sokat vétkeztünk. Isten tette velünk csupa jót, ezt kell felismernünk.

 

És ha így számot vetettünk, hogyan vághatunk neki az új évnek? Nem vagyunk-e örökre rabjai múltunknak? Nem látjuk-e úgy, hogy bûneinken, mulasztásainkon már nem tudunk változtatni? Talán erõsen elhatározzuk, hogy a következõ évben másképp fogunk élni, megváltozunk. De nem gondolkozunk-e pogány módra? Meg van bennünk a jó szándék, de ismerjük a mondást: a pokolba vezetõ út jó szándékkal van kikövezve. Önámítás, ha azt gondoljuk, az erõs elhatározás elegendõ, hogy a bûntõl és félelemtõl megszabaduljunk és boldogok legyünk. *Boldog új évet!* Ennyi az egész? Elég egy jó kívánság, egy jó elhatározás?

 

Az új kezdet Isten mûve, mondja Bonhoeffer. Ha az ember önmagába zárva éli életét, az élete mindig a régi marad. Egyedül ahol Isten van jelen, ott van az új, ott lehet valamit újra kezdeni. Az ember csak imádkozhat új életéért, újrakezdésért, és ha felismeri saját korlátait, akkor Istentõl várja, hogy Õ az életét már itt a földi napokban is megújítsa.

 

Az Isten által csodálatosan megújított emberéletet mondjuk üdvösségnek. Más nyelvekben az üdvösség megszabadulást, meggyógyulást is jelent. Magyarul, amikor valakit üdvözlünk, boldogságot, jó életet kívánunk neki. De a magyar üd szó eredetileg azt jelentette, egy, szent. Pl. egyház. A magyar szó tehát erõsen kifejezte: az üdvösség, az Isten szentségébe plántált emberélet.

 

Igénk azt mondja, hogy üdvösségünk Isten kegyelmébõl, könyörületébõl van, Isten ajándéka. Üdvösségünket a Krisztus végezte el, tõle kérhetjük és kapjuk. Mivel bûnös életünk reménytelen volt, és alá volt vetve az ítéletnek, a Krisztusnak kellett magát áldoznia életünk megmentéséért, az igaznak kellett megfizetnie a bûnösök életéért.

 

A keresztény ember szeretne jó lenni Isten elõtt, szeretne eljutni Istenhez, akar üdvözülni. Ezért feszíti meg az erejét, jó akar lenni az új évben is, jót akar cselekedni. Igénk azonban azt mondja, hogy ez a jó szándékú út nem vezet el Istenhez, így nem fog sikerülni sem ez az évünk, sem az életünk. El kell fogadnunk az Õ kegyelmét, a Krisztus áldozatát. De ha ezt kérjük és elfogadjuk, megújul életünk, és láthatóan meg is változik. Megszabadulva úgy élhetünk, olyan emberek lehetünk, amilyennek az Úr teremtõ tervében szánt minket. Igaz, tiszta, szent emberként, mint az Õ képe a földön. Igénk ezt így fejezi ki: *Mert az õ alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket elõre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.*

 

A Názáreti Jézus emberré lett értünk. Isten lelkétõl fogant asszony testében, megszületett hajléktalanként, a törvény szerint körülmetélték, bemutatták a templomban, nevet adott neki apja, igaz, az angyal utasítása szerint: *Jósua Szabadító*. Majd felnõttként meg is keresztelkedett, vállalva a bûnös emberi sorsot, vállalta a kirekesztést, a halált.

 

Az õ neve jelent nekünk is szabadulást, új életet. Rá tekintve mi is felemeltetünk az üdvösségbe. Az õ nevét kimondva: *Jézus*, Istenhez szólhatunk, az Atya irgalmát kérhetjük. Kriszte eleiszon! Krisztus könyörülj! Így érthetjük meg: minden, ami történik velünk, öröm vagy szenvedés, Isten jó tette velünk. Így kaptunk boldog új évet, újrakezdést, teljessé váló életet. Járjunk tehát a Teremtõ által nekünk elõre elkészített jó cselekedetekben, hogy a Krisztus csillagfénye általunk is láthatóvá legyen a világban, hogy mindenki hozzá jöjjön, és sokan megtalálják az üdvösség útját az új esztendõben. Így áldjon meg minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek, minket személy szerint, és családunkat, és gyülekezeti közösségünket, ma, ebben az évben és mindörökké. Ámen.