Tinnye, 2009. január 18. Ökumenikus imahét

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Ezékiel 37,15-19 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Te emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé, és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben! Ha majd ezt mondja neked néped: Magyarázd meg, hogy mit jelent ez! - akkor így felelj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben.

 

**Összeillenek, egy fává**

 

Az idei ökumenikus imahét alapigéjét és a nyolc nap témáját a Koreai keresztény felekezetek választották ki és állították össze. 8 napon keresztül a Krisztus-hívők egységéért imádkozunk, minden nap más szétszakítottságunkat, nyomorúságunkat visszük Isten elé, amelyekért keresztényeknek együtt kell imádkoznunk. Az erőszakot, a gazdasági igazságtalanságot, a természet válságos állapotát, az előítéleteket, a szenvedést, a vallási ellentéteket.

 

A 70 milliós koreai nép különösen érzi a megosztottság nyomorúságát. A koreai háború óta, 1953 óta élnek olyan éles kettéosztottságban, hogy szinte nincs olyan család, ahol ne lenne szülő, gyermek, testvér úgy elszakítva, hogy sok esetben ezt sem tudják, él-e még.

 

Az imahét vezérigéjében Ezékiel próféta sokszorosan szétszakadozott népének hirdeti Isten igéjét. Szétszakította abban az időben Izráel népét már régóta politikai meghasonlás. Júda és Izrael többször háborúztak egymással. Szétszakította vallási meghasonlás. Tudjuk ezt az evangéliumból. A samáriai asszony mondja Jézusnak: A mi atyáink ezen a helyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Szétszakították bűneik. A bálványimádás és irgalmatlanságuk, hogy nem védték a szegényeket, az özvegyeket, az árvákat. A szegények vessenek magukra, mondták. Szétszakították a történelem viharai. Nagyhatalmak tépték részekre Izráel népét. Szétszórták őket először az asszírok, 150 év múlva a babilóniaiak a nép részeit két részletben hurcolták el, és közben még az egyiptomiak is deportáltak embereket.

 

Lehetetlennek tűnik, amit Ezékielnek hirdetnie kell. Illessz egybe két fadarabot, és mondd el népnek, hogy így fogja Isten összeilleszteni népét, hogy kezében egyek legyenek, egy fává legyenek. Összeilleszthető-e még, ami annyi részre szakadt. Összeilleszthető-e, ahol mély szakadékok húzódnak, ha most nem Koreára vagy az Ókori Izráelre gondolunk, hanem napjainkra, a magyar népre és a világra.

 

A politikai táborokra; magyarokra és szlovákokra, akik évszázadokon keresztül egy politikai nemzetet alkottak; magyarokra és cigányokra; zsidókra és palesztinokra; különböző keresztény felekezetekre, amelyeknek évszázadokkal ezelőtt elvált a történelmük, külön fejlődő hagyományaik, gondolkodásmódjuk van. Vagy gondolhatunk a generációk közötti szakadékokra, szétesett családokra, ítéletekre, előítéletekre.

 

Az Isten szava először is, amit Ezékiel szájába ad, ez: Összeillik. Őnála összeillik. Az ő kezében egyek lesznek. Gondoljunk egy összerakós játékra, amelyet egy gyermek bárhogy erőltet, kalapál, sehogyan sem akar összeállni. És akkor a szülő segít, és a kezében összeáll, eggyé lesz.

 

Ugyanúgy a felnőtteknek sem sikerül sokszor valamit összeállítani, azután amikor valahogy a helyére kerülnek az összeillő részek, kiderül, hogy milyen egyszerű is az valójában, mégsem voltunk képesek meglátni a megoldást.

 

Ahol mi nem látjuk, elképzelhetetlennek tartjuk az egység létrejöttét, hogy egyáltalán összeilleszthető a két különvált rész, emberek között, csoportok között, népek között, Isten első szava ez: összeillik. Jézus mondja a gazdag ifjú történetében: ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Mi gyakran így beszélünk: ez csak az Istennek nem lehetetlen – és ilyenkor arra gondolunk: tehát lehetetlen. Jézus az ellenkezőjét mondja: Istennek lehetséges? Tehát lehetséges. Ezékielnél is ez az ige hangzik el: lehetséges. Az ő kezében összeillik. katolikus, református, evangélikus; fiatal és öreg, jobb és baloldali, magyar és szlovák, magyar és cigány, képzett és képzetlen, gazdag és szegény. Összeillik.

 

Mi oly kevéssé látjuk meg az illeszkedést. Legtöbbször inkább csak azt képzeljük, az egység akkor lehetséges, ha másik megváltozik. Elfogadja a feltételeinket, és olyan lesz, mint mi vagyunk. Az egység azonban nem a mi kezünkben van., hanem Isten kezében. És nekünk be kell látnunk, hogy kudarcot vallottunk, tehetetlenek vagyunk, mert nem vagyunk képesek önmagunkon túllátni.

 

Abban a szóban, hogy összeillenek, benne rejlik még az is, hogy önmagukban nem teljesek, töredékesek. Mindenki ismeri a puzzle játékot. A darabok összeillenek, bár ezer vagy több ezer darabból nagyon nehéz megtalálni az egyes elemek helyét. A szélek egyenesek, oda már nem illik más. De ahol vannak még szabad illesztési felületek, ott a kép még nem teljes. Az az elem még nincs a helyén. Mi gyakran úgy gondoljuk, hogy ami ábránk körbe egyenes. Nem hiányzik nekünk senki. Kerek egész a mi igazságunk. Vigyázat. Az Úr szava azt jelenti, önmagunkban töredékesek vagyunk. Például Jákób fiai József nélkül, fiatalok öregek nélkül, és így tovább. Lássuk be töredékességünket és kudarcainkat, hogy nem vagyunk képesek az illeszkedést meglátni. Tekintsünk úgy egymásra, mint akik Isten kezében egyek.

 

Eddig az igéből azt a szót emeltem ki, hogy Isten kezében egyek legyenek. A másik kép, ami Ezékiel mondataiban benne rejlik az, hogy egy fává legyenek. Hogyan lesz két fából egy?

 

Egy esküvői meghívón két fa rajza volt látható. Egyik világoszöld törzsű és lombú, stilizált nyírfalevelekkel, a másik fa sötétzöld törzsű és lombú, stilizált tölgylevelekkel. A két fa egy lombkoronát alkotott a kétfajta levélből. A lakodalomban a köszöntők között valaki arról beszélt, hogy számára azt jelenti a két törzs és egy lomb, hogy a fák önmagukban, magányosan sokkal sérülékenyebbek. Ki vannak téve a szélnek és olyan kártevőknek, mint a gyűrűs tuskógomba vagy a fehér fagyöngy. Együtt védik egymást, kialakítják a mikroklímát, a nedves erdőtalajt. Az erdőben együtt vannak facsemeték és famatuzsálemek. Az ilyen erőben kellemes sétálni. Azonban, ha az egyik fa túlságosan a fény felé tör, elveszi a napot a másik elől.

 

Egy fává lesznek – ezt is jelenti az egység. Minden fa megőrzi színét, formáját, jellegzetességét. De egymást erősítik, védik, gazdagítják. Mindezt azért, hogy olyan erdőt alkossanak, amelyben kellemes lenni, amely mások számára áldássá válik.

 

Jézus ezt mondja: Nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem. Mindnyájan egyek legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Ámen.