Piliscsaba, 2009.08.30.

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Mk10,17-27 Amikor (Jézus) útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: *Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?* Jézus így szólt hozzá: *Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat. Az pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.* Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: *Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.* A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: *Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!* A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: *Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.* Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: *Akkor ki üdvözülhet?* Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: *Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.*

 

Lehetetlen?

 

Luther Márton a Nagykátéban írja: *Isten az, akitől az ember minden jót vár és akihez minden bajban menekül. Istenem van, tehát azt jelenti, hogy szívem szerint bízom és hiszek Benne. Ha igaz a te hited és a te bizodalmad, igaz a te Istened is, ahol téves és hamis a bizodalom, ott nincs igaz Isten sem. Mert e kettő: hit és Isten összetartozik. Amire a szívedet hagyod és bízod, valójában az a te Istened.* Arról is ír, hogy a leggyakoribb hamis isten a pénz. Aki attól vár minden jót, abba veti bizalmát, az a mennyben érzi magát, ha van pénze, ha nincs, a pokolban. Úgy gondolja, az lesz a megváltás, ha lesz pénz.

 

Marx is ír ilyesmiről. A kapitalizmus bálványának az árucikket nevezi, amibe az ember bizodalmát veti, ami életének értelmet és célt ad. Végül pedig az ember maga is bálványaihoz hasonul. Egybecseng Marx gondolata a 115. zsoltárral: *A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.*

 

Aki az árucikk-bálványhoz hasonul, magára is, embertársaira is úgy tekint, mint egy dologra. Amilyen az istenünk, olyanná válunk, aszerint cselekszünk, olyan lesz a viszonyunk az emberekhez, önmagunkhoz, a világhoz. Ha bizalmunkat dolgokba, tárgyakba vetjük, úgy értékeljük az embereket is, mint egy cikket: Mire jó nekem? Hasznos, haszontalan, veszélyes, érdektelen? Magunkat is úgy értékeljük, mint egy árucikket: hasznos, vonzó, eredményes vagyok? Ha a személyes, élő Isten az istenünk, akkor őhozzá formálódunk, és magunkra is, a másik emberre is úgy tekintünk, mint személyekre, akiknek az értéke nem hasznosságukban, hanem önmagukban van.

 

Ki a mi istenünk, mibe vetjük bizalmunkat? Ez a legfontosabb. A többi ebből következik. A bibliai történetben Jézus ezért először a gazdag ifjú istenképét korrigálja. *Senki sem jó az egy Istenen kívül.* Az ifjú jól ismeri az Írást, ismeri a Sömá imádságot: *Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr.* Jézus kiegészíti: aki egyedül jó. Jézus az egyedül jó Istenben bízott. Aki a pusztában 40 napi böjtje idején megőrizte, és angyalaival táplálta őt. Akiről tapasztalta, hogy megadja mindazt, amire szükségünk van, még mielőtt kérnénk tőle. Akihez így imádkozott: *Atyám, a te kezedbe teszem lel lelkemet.*

 

Nehéz Jézus elvárása, amit ezután mond: *Oszd szét a vagyonod a szegények között!* A tanítványokkal együtt úgy érezhetjük, lehetetlen. Hiszen az embernek nem csak saját magáról kell gondoskodni. Lehetetlen azért is, mert rossz struktúrák foglyai vagyunk. Gazdagok és szegények egyszerre. Van számítógépünk, de nem tehetjük meg, hogy ne legyen. Sőt, néhány évenként újat kell vennünk, pedig még jó lenne, de rákényszerítenek a cserére, mert nem kompatibilis az új eszközzel.

 

Az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Sokan úgy értik ezt a mondatot: *tehát lehetetlen.* Ha azt mondják: csak az Isten tudja – azt jelenti: nem lehet tudni. Mások úgy értik ezt a mondatot, hogy az Isten cselekedjen helyettünk, mi ne tegyünk semmit, mert az embernek úgyis lehetetlen. Jézus úgy érti a mondatot: *tehát lehetséges.* Bátor lépéseket kell tennünk, hogy megosszuk embertársainkkal, amink van, és bátor lépéseket, hogy megváltoztassuk a rendszert, a rossz struktúrákat. A bátorság forrása pedig az élő, személyes Isten.

 

Kérdezzünk rá ezért istenképünkre: Mit jelent számomra, hogy Isten értékesnek tart? Nem piaci értékünkért, teljesítményünkért, jóságunkért, hanem önmagunkért. A másik emberre hogyan tekintünk? Szeretettel, mint a jó Isten gyermekére, vagy úgy, mint egy dologra, ami lehet hasznos, veszélyes vagy éppen érdektelen. Isten-kapcsolatunknak mi a gyümölcse életünkben? Az életre bizalommal tekintünk, vagy lemondással és aggodalommal? Kérjük Istent, változtasson meg minket, mert nekünk nélküle mindez lehetetlen, de vele lehetséges. Ámen.