Piliscsaba, 2010. május 16.

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Józsué 23,14-16 *Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek,az ÚR. Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.* János evangéliuma 15,26-16,4 *Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.*

 

Van Istened

 

Két búcsúbeszédet hallhattunk. Az oltár előtt felolvasott igében Jézus búcsúbeszédéből egy szakaszt, az igehirdetési igében pedig Józsué búcsúbeszédéből. Józsué és Jézus személye és beszéde között van hasonlóság és van különbség. Hasonlóság rögtön a nevük, hiszen a Jézus név héberül Jósua, ami szabadítót jelent, Jézus Józsuéról kapta a nevét. De lényegibb hasonlóság, hogy Józsué és Jézus nem elkeseredve, hanem hittel búcsúznak az élettől.

 

Józsué a hit egyik nagy példaképe az Ószövetségben. Amikor Mózes kémeket küldött Kánaán földjének kikémlelésére, a kémek erős városokat és hatalmas embereket láttak, és ketten voltak csak, akik azt mondták, hogy ne féljetek, Isten kezetekbe adja a földet, amelyet nektek ígért, Józsué és Káléb. A nép megrettent, és nem indult el Kánaán földjének meghódítására. Isten ezért azzal büntette őket, hogy 40 évig kellett vándorolniuk a pusztában, és abból a nemzedékből, amelyik még a fogságban nőtt fel, csak ők ketten jutottak be az ígéret földjére. Mózes is csak megláthatta Kánaánt halála előtt a Nébó hegyéről, de nem mehetett be oda.

 

Az ország határáig Mózes vezette Izráel népét, a honfoglalást Józsué vezette. Átkelt a Jordánon, elfoglalta Jerikót és Ajt, fölosztotta a földet Izráel törzsei között. Búcsúzáskor úgy tekint vissza életére, hogy Istennek egyetlen ígérete sem veszett el, szó szerint egyetlen jó szava sem hullott a földre, minden beteljesedett. Úgy tekint vissza, hogy élete beteljesedett élet, és minden ajándék volt ebben az életben.

 

Pedig láthatná ezt az életet nem ezzel a hittel is. Hiszen tudjuk a tört folytatásából, hogy a honfoglalás korántsem volt akkor még olyan sikeres. Izráel törzsei a hegyek közé szorultak, egymástól elszigetelve, a völgyekben, a síkságokon, a városokban kánaánita népek éltek, akiknek jobb fegyvereik, harci szekereik voltak, és rabolták, sanyargatták az izraeli törzseket. Erről szól Józsué könyve után az egész Bírák könyve. Jeruzsálemet is csak 250 év múlva Dávid foglalta el.

 

„Ismerjétek el teljes szívetekkel, teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem abból, amit megígért nektek az Úr.” Ráadásul ezeket a mondatokat - így tartják a tudósok - a bailoni fogság idején foglalták írásba. Addig emlékezetükben őrizték Józsué szavait. Akkor tartották fontosnak leírni szavait, amikor a nép idegen földön, fogságban élt három nemzedéken keresztül. Mégis tudtak ilyen hittel visszaemlékezni: „ismerjétek el, hogy az Úrnak egyetlen jó szava sem hullott a földre.”

 

Jézus is hálával tekint vissza rövid életére búcsúbeszédében, pedig mi azt mondanánk egy ilyen rövid életre, hogy az beteljesületlen élet. De Jézus ezek mondja (a felolvasott ige előtti részben): „Ezeket azért mondom, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.” Beteljesedett élet, amiért hálát ad. Egy német teológusnő, Dorothea Sölle Jézusról szóló könyvének utolsó fejezete ez: A boldog Jézus. Ebben foglalja össze, hogy Jézus élete teljes élet volt az Atyában, ezért szenvedése ellenére boldog volt.

 

Egy hete meghalt betegségben egy lelkésztestvérünk, Mezei Gábor, akit mindenki csak Öcsinek ismert. Halála előtt ezt a levelet írta az egyházi levelező listára:

 

Győzelem és vereség

Megváltozott valami, mától más lesz minden, lehet végre jobb, lehet végre reménykeltőbb, fény az alagút végén, változás. Nekem akkor jött a változás amikor azt mondták: nem műthető, túl nagy, nem lehet hozzá férni, kezelhető, de nem gyógyítható. El lehet-e ezt fogadni 31 évesen? De a vereség nem itt kezdődik, a vereség akkor kezdődik, ha elhisszük, hogy ez az élet nem jó, amikor nem látjuk, hogy ez anyánk, ez apánk ez a testvérünk, ez az az ember, akinek szüksége van ránk, ez maga Isten, ez maga a kegyelem, ez maga a csoda. A baj akkor kezdődik, amikor elfogadjuk, hogy a világ nem jó, amikor úgy vesszük, hogy a rossz természetes, a szeretet nem mindennapos, az önző a mindennapos. Pedig az Isten nem ezt a világot teremtette, hanem azt, ahol láthatjuk a szeretetet, a reménységet, a lehetőséget, a törődést, a gondoskodást, az odafigyelést és mindenkiben megláthatjuk magát az Istent. Mért kell baj ahhoz, hogy elvesszük vakságunkat, mért kell baj ahhoz, hogy meglássuk mennyi mindent tehettünk volna,.Évek óta nem látott barátok, könnyes tekintetek, imádságot rebegő ajkak, áldozatot nyújtó testvéri kéz és hiszem hogy nem csak lehet, hanem van. Megtapasztalva számtalan ember jószándékú tettét, az Isten kegyelmét, talán elfogadva azt, amit nem lehet, készülve arra,amire nem illik. Talán nincs erőm már istentiszteletet tartani, de életemmel hirdethetem hogy Ki az aki az egészen mégis megtud tartani.

Tudunk-e így búcsúzni? Tudunk-e életünkre hálával tekinteni? Úgy, hogy abban minden ajándék, amiért Istennek hálával tartozunk. Szeretnénk tudni. Szeretnénk így érezni. Szeretnénk hálásak lenni. Szeretnénk életünket beteljesedett életnek látni.

 

Exaudi vasárnapja van, ami a bevezető zsoltár első soráról kapta az elnevezését: „Halld meg Uram, hozzád kiáltok! Ne rejtsd el orcádat előlem, add hogy meglássam jóságodat.

 

A zsoltárossal könyörgünk Exaudi vasárnapján: Jöjj Uram, adj hitet, hogy meglássuk jóságodat, tudjunk hálát adni, tudjunk hinni.

 

Meglátni Isten jóságát életünkben – hasonlóság ez Józsué, Mezei Gábor, és Jézus búcsúbeszédei között. Hasonlóság még a két búcsúbeszéd között az aggodalom. Nagyapám utolsó szavával Nagymamámnak ezt mondta: „Vigyázz az unokákra.” Szoktuk mondani búcsúzáskor, hogy vigyázz magadra, óvatosan vezess. Józsué óvja népét: Óvatosan vezessetek! Ne térjetek el az Úrtól más istenekhez. Jézus beszédében pedig ezt hallottuk: „Ezeket azért mondom, hogy meg ne botránkozzatok.”

 

Kétféle botránkozás van. Szent megbotránkozás és kárhozatos megbotránkozás. Szent megbotránkozás az, amikor akire felnéztünk, akit követtünk méltatlanul viselkedik.

 

Szent megbotránkozás, mert csalódunk abban az emberben, de nem csalódunk hitünkben. Esetleg elveszítettük naivitásunkat, de nem veszítettük el hitünket abban az eszmében, ügyben, amiben őt követendőnek tartottuk, amit esetleg éppen tőle tanultunk.

 

Kárhozatos megbotránkozás azonban az, amikor valaki maga is cinikussá válik. Már ő sem hisz. Azt gondolja, ha más sem tart ki, ő minek kövesse azt az ügyet. Nem éri meg. Könnyebb azt mondani, az egész világ ilyen. Azt mondani: úgysem segít az Isten.

 

A szent megbotránkozás a „csak-azért-is” hit. Az annak ellenére hit. Szent megbotránkozással, annak ellenére hittel mondta ki Jézus a kereszten Istenbe vetett hittel: Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet. És annak ellenére emberbe vetett hittel emelte rá tekintetét Péterre, miután ő háromszor megtagadta őt. Jézus óv a megbotránkozástól. A másik fajtájától: a hitetlenségtől.

 

Ettől óv Józsué is. A könnyebbik úttól, más istenek szolgálatától, ha az Úr nem segít, nem ad választ. Exaudi vasárnapján Istenhez könyörgünk: Halld meg Ura hangomat, hozzád kiáltok! Te vagy segítségem, ismertesd meg velem utadat, és lábam igazítsd a helyes ösvényre! Könyörgünk, mert a botránkozások elkerülhetetlenek, és Isten ereje nélkül gyengék vagyunk, hogy megmaradjunk a hitben.

 

Eddig hasonlóságokról beszéltünk Józsué és Jézus között, de itt már különbség is van közöttük. Különbözik Isten-képük. Különbözik, ahogyan az első parancsolatot értik: Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened. Józsué Istent harcos istennek tartotta, aki az ő oldalán áll. Vele volt Jerikó és Aj ostrománál, eltakarította útjából az ellenséget. Józsué így érti az első parancsolatot: Isten ellenfeleidet már megbüntette. Vigyázz, nehogy átállj, mert az ő sorsukra jutsz.

 

Jézus ezt a parancsot: Én vagyok az Úr, te Istened, ne legyen más istened – mindig vigasztalva, bátorítva szólaltatja meg. A háborgó tengeren a tanítványoknak így: Ne féljetek, én veletek vagyok. A Hegyibeszédben így: Ne féljetek bízni, ne féljetek szeretni. Ne aggódjatok, mennyei Atyátoknak gondja van rátok, és embertársaitokra is, akik a testvéreitek. Mennybemenetelekor így búcsúzik: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez az ígéret az alapja a 10 parancsolat megtartásának.

 

Az egyik hetilap röviden ír arról, hogy a 10 parancsolat mondataira írtak drámákat magyar írók. Az egyiknek ez a címe: Én vagyok a te. A dráma címében benne van a legfontosabb 3 szó: Én, vagyok, te. A legfontosabb és legszorosabb viszony három szava.

 

Istennek ez a mondata megelőzi a tiltást. Ígéret ez a bevezetés, hogy ne félj, van Istened. Nekem te vagy a legfontosabb. Én veled vagyok, hogy tudj hinni, tudj bízni, tudj szeretni, tudj az életre hittel visszatekinteni. Ámen.