Mt 8,20 2011.12.24.
Pcs. 2011. december 24.
Igehirdető : Kézdy Péter
Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy." Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Máté evangéliuma 8,20
Amikor kicsi voltam, reggel átmentünk szüleink szobájába, bebújtunk a paplanjuk alá, a lábuk alatt jó kis kuckó volt. Sári lányunkkal az ágytakaró alatt van a barlang Nagyon szeret ott lenni velünk. A barlang védett, biztonságos, meleg hely. Egy kicsi otthon.
A madaraknak fészkük van. Nekik a fészek a védett otthon és a család helye. A fészekben együtt vannak a fiókák, az egész fészekalj, nincsenek egyedül.
A rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük – ez, amire leginkább vágyunk: védettségre, biztonságra, közösségre. A legjobban tud hiányozni, ha nincs védett otthon, és nincs olyan közössége az embernek, amelyben biztonságban érezhetné magát. Amitől a legjobban félünk, ha valami veszélyezteti ezt a biztonságot.
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. – írta Tamási Áron. Karácsonykor ünnepén ezt a vágyunkat fejezzük ki. Beismerjük, hogy ez számunkra a legfontosabb, ezért mindent meg is teszünk karácsonykor, hogy érezhessük a biztonságot és közösséget. És hálát is adunk azért, ami ebből megvalósult, hálát adunk Istennek ajándékaiért.
Mégis Jézus, amikor arról beszél, hogy ki ő, mit képvisel, és hogyan kövessük őt, hajléktalanként mutatkozik be. Nem azt mondja, hogy a meleg lakásokban, védett otthonokban, meghitt, zavartalan kis családi közösségekben találkozhatunk vele. Hanem, hogy az emberfiának nincs hova fejét lehajtania.
Földre érkezésekor, születésében már a hajléktalanok, menekültek sorsában osztozott. Nem volt számára hely. Szükségszálláson, istállóban született. A szükségszállásról tovább menekültek. Így lett Isten emberré, így mutatta meg az ő akaratát Jézusban. Nem húzódott vissza a mennybe, nem zárta magára szentélyek ajtaját, nem mintacsaládok állandó vendége, házibarátja, és nem hibátlan gyülekezetek, igazhitű egyházi közösségek bennfentese, hanem megjelenik a menekültek, otthontalanok , szegények, magányosok között. Ott születik meg, ahol hiányt szenved a barlang védettsége és a fészek közössége.
Otthontalanná tette magát Isten, hogy nekünk otthonunk lehessen. Jézusban megérkezik hozzánk, a mi fázós, szegényes, emberi világunkba, személyes világunkba. Ebbe a nem otthonos világunkba egyszer csak megérkezik a bizalom, a biztonság. Megérkezik ő a kapcsolatainkba, hogy kapcsolataink közösséggé legyenek.
János apostol levelében olvassuk: az Isten szeretet. A szeretet ilyen. Odalép a másik ember mellé. Kilép a maga biztonságából, kiszolgáltatottá teszi magát, odaadja magát.
Hittan órán beszélgettünk arról, hogy karácsonyra miért a szomorú történetek, mesék, novellák , filmek jellemzők szegényekről, betegekről, magányosokról. Azt mondta az egyik gyermek: „mert a szeretet ilyen helyeken látszik meg.” Az Isten szeretet. Az Isten ilyen helyeken születik meg.
Isten hajléktalanként érkezett, és amikor Jézus arról beszél, hogy hogyan kövessük őt, azt mondja, úgy ahogyan ő szeret. Odalépve a másik emberhez, kilépve védett barlangunkból, kilépve igazságainkból, ítéleteinkből, távolságtartásunkból, kiszolgáltatva. A követés kilépés.
Mi úgy szeretnénk megteremteni a barlang biztonságát, és a fészek közösségét. Megteremteni és ami megvan ebből, azt fenntartani. Ha érezzük is, hogy mennyire tökéletlen és sebezhető biztonság és mennyire elromlott közösség, akkor is szeretnénk fenntartani a szilánkjait, a látszatát, és ezért védjük. Jézus követése ezzel szemben ajtót nyit, nem zárkózik el, elfogadja a másikat.
Kockázatos megnyitni barlangunk, fészkünk ajtaját. De Jézus azt ígéri, hogy odakint nem a veszedelmes, sötét űr, hanem vele találkozunk, az ő otthonossága vár. Az ő otthona a föld és a menny, a múlt és a jövő. A barlang biztonságát és a fészek melegét ígéri Jézus a tágas mindenségben, közösségben ővele. Ámen