Piliscsaba, Béthel, 2013. 10. 20.

 

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Jézus így szólt Simon Péterhez: "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Ő erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” Jézus azonban ezt felelte: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.” Lukács evangéliuma 22,31-34

 

Tavasszal halt meg Bízik László evangélikus lelkész. Piliscsabával is volt kapcsolata, egy időben a Béthelben működő egészségügyi gyerekotthon igazgató lelkésze volt. Gégerákkal műtötték, egy mikrofon segítségével tudott csak beszélni. Így lett börtönlelkész, és a rabok testvérnek tekintették őt. Egy elítélttől tudom, hogy mennyire megtalálta a hangot a fogvatartottakkal.

Simonfay Ferenc kórházlelkész volt. Szívinfarktusa után lett a szívbetegek lelkigondozója. 

A Műcsarnokban láttam Bukta Imre képzőművész kiállítását. Jézus az öregotthonban volt az egyik kép címe. Öreg néni ült az ágy szélén, mögötte pedig egy járókeretre támaszkodva Jézus állt hozzá hajolva. Testvérként lépett mellé.

Az ige arról szól, hogy mit jelent Jézus tanítványának lenni, hogyan válik valaki tanítvánnyá. Jézus ezt mondja: „Erősítsd testvéreidet!” A tanítvány feladata testvérnek lenni és erősíteni.

Péter azt gondolta, hogy ő elég erős, felkészült erre a feladatra, kész a legnagyobb hőstettre is, amire pedig a legtöbben nem. Érte nem kell aggódni, hogy elfogyatkozik a hite, neki már nincs szüksége megtérésre. 

A passiótörténet része ez a párbeszéd Jézus és Péter között. Az utolsó vacsora után hangzik el. Hamarosan Jézust elfogják a Gecsemáné kertben. Péter valami erőben bízik, ami azonban hamarosan megcsalja őt. Levágja egy katona fülét. Szinte groteszk a jelentet, ahogy lelepleződik Péter hasztalan hősködése. 

Sokszor meggyőzőnek tűnik az erő érzése. Sokan csatlakoznak ahhoz, akinél az erőt érzik. Úgy érzik, hogy ők is erőt kapnak az erőstől, belső bizonytalanságuk oda hajtja őket. De hamisnak és múlandónak bizonyul az ilyen erő. Ahogyan Hitlert milliók éltették, vagy szektavezérekhez csatlakoznak, mert úgy érzik, hogy abban a tömegben ők is erősek lesznek. De Péter történetében látjuk, hogy nem az tudja erősíteni a testvéreket, aki erős, hanem aki testvérré válik. 

Péter történetének folytatása a testvérré válás története. Ebből a történetből most három jelenetet emelek ki. 

Amikor Jézust elfogták, a főpap házába vitték kihallgatásra. Péter kint várakozott. Az udvar közepén tüzet raktak, úgy virrasztottak, várták a reggelt. A tűz fényénél egy szolga szemügyre vette Pétert, és felismerte: ez is vele volt. Péter tagadta, aztán még kétszer. Még beszélt, amikor megszólalt a kakas. 

Jézust akkor kísérték át a főpap palotájából a nagytanács elé. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Találkozott a tekintetük. Péter visszaemlékezett az Úr szavára , és keserves sírásra fakadt. Így olvashatjuk Lukácsnál: rátekintett. Ahogyan ugyanebben az evangéliumban a Magnificatban: Rátekintett szolgálólánya megalázott voltára. Abban az evangéliumban, amelyik Istent irgalmas Istennek mutatja meg. Az irgalom tekintete ez. Tehette volna Jézus, hogy elfordul, mert ezzel az emberrel nincs többé dolga. De Jézus nem fordult el az önmagában csalódott, önmaga fölött kétségbeesett Pétertől. Az elfogadás tekintete ez. 

Péter itt válik tanítvánnyá. Az utolsó vacsorakor azt mondja Jézus: „még nem vagy kész. Könyörögtem érted, hogy legyen elég hited.” Nem lesz semmi abból, hogy Péter Jézusért vállalja a börtönt és a halált is. 

Az összetört Péter és Jézus tekintetének találkozása után azonban megvalósul Péter tanítványsága. Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiben folytatja evangéliumát, ahol Péter börtönbe kerül Krisztus ügyéért. Arról pedig a hagyományból tudunk, hogy végül Rómában Néró császár alatt keresztre feszítették. Osztozott Jézus sorsában, követte őt a halálba is. 

Az utolsó vacsorakor még nem volt kész Péter a tanítványságra, arra, hogy erősítse a testvéreket. Jézus tekintete által valósulhatott meg, az utolsó vacsorakor és a palotaudvaron. Az utolsó vacsorakor Jézus lát maga előtt egy embert, aki szeretné magát hősnek, nagynak hinni, és aki még aznap este meg fogja tagadni őt. Tekinthetne rá úgy, hogy ettől az embertől semmit nem lehet várni. Jézus azonban azt az embert látja Péterben, akivé válhat. Ezt a bizalmat Péter később fogja megérteni. 

A másik tekintet Jézus elfogadásának tekintete. Amikor megérti Péter, hogy nem az ereje teszi őt tanítvánnyá, és képessé arra, hogy erősítse a testvéreket. Nincs semmije, mindent az Úr kezéből kell elfogadnia. Ezután fordul úgy embertársai felé, hogy „nem vagyok különb nálad. Hasonlóan esendő vagyok, mint te. Azt tudom neked elmondani, hogy rám bizalommal és irgalommal tekintett az Úr, és rád is így tekint.”

így tekintett embertársaira Bízik László és Simonfay Feri bácsi: „Testvérem, börtönben vagy, kórházban vagy, de Istenhez tartozol, aki irgalommal tekint rád, és felemel. Ezt látom benned.” Ámen