Piliscsaba, 2014. 01.05.

Igehirdető: Kézdy Péter

 

Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

 

Évkezdetkor keresztségünkre emlékezve

 

Évkezdetkor, az esztendő első vasárnapján, vízkereszt előtt igénkben összekapcsolódik a víz és a keresztség bűnbánata, ahogyan magában a vízkereszt szóban is. Amikor elindulunk az új esztendőben, keresztségünkre gondoljunk.

 

Keresztelő Jánoshoz sokan mentek ki a pusztába, a Jordán folyóhoz, hogy megkeresztelje őket. Így olvassuk: „Kiment hozzá Jeruzsálem, a Jordán egész környéke, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket.” Azért mentek ki Jánoshoz, hogy megszabaduljanak bűneiktől, amik elválasztanak Istentől, elválasztanak az élettől, elválasztanak a hittől és a hálától. Életüket, kapcsolataikat gátló, visszahúzó, életük kibontakozását akadályozó, békességüket akadályozó bűneiket megvallják, és megszabaduljanak azoktól. 

 

Nehéz dolog ez. Felismerni, megvallani és elhagyni rossz szokásainkat, beidegződéseinket, téveszméinket. Mert az ember olyan hosszú időn át meggyőzi magát igazáról, úgy begyakorol rossz mechanizmusokat, hogy már észre sem veszi, hogy másképp is lehet. Észre sem veszi, hogy sokszor gyermekkori sérüléseket játszik újra, sértett gyermekként érez, és nem tudja átadni magát Isten szeretetének, nem tus hittel és hálával élni. Máskor meg van győződve a maga igaz voltáról, hibát csak másban lát. Mint Dávid király, amikor Náthán próféta példázatán felháborodott, de magán nem vette észre ugyanazt a bűnt. Kínos ráismerni bűnünkre. Hogy amin a legjobban felháborodunk, éppen az jellemző ránk. Hogy lehetne másképpen is. 

 

Lukács evangélista azt írja, hogy vámszedők is kimentek Jánoshoz, hogy megkeresztelje őket. Megkérdezték tőle: Mester, mit tegyünk? Nekik ezt mondta: Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva. Megkérdezték a katonák is: Mit tegyünk? Nekik ezt mondta: Senkit ne bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal. Olyan magától értetődő, evidens, amit János mond. Mégis, ami az életmódjukká vált, azt már, észre sem veszik. Annyira természetes, hogy már nem látják, hogy másképpen is lehetne. A katona ne erőszakoskodjon. Lehetne másképpen is. 

 

Ugyanígy gondolhatunk magunkra is. Mi az, amit mi tehetnénk másképpen is. Például a panaszkodó gondolkodjon pozitívan. De nem sorolom a példákat, mert mindenki keresheti a maga rossz mechanizmusait, bűnét, amiket másokon észrevesz, magán nem. Kellemetlen ezzel szembenézni. Olyan, mintha az ember mezítelenné vált volna, mintha meghalna addigi énjének, mert eszköztelenné válik, elvesíti biztonságát. A nevelőintézetis táborokban cél volt, hogy ismerjék meg a gyerekek, hogy vannak más megoldások is, mint az erőszak. milyen nehéz lehet egy gyereknek lemondani az erőszakról, aki a konfliktusoknak csak erőszakos megoldását tanulta. Mi marad akkor? Eszköz, kapaszkodó nélkül marad.

 

Felismerni, megvallani bűneinket, megválni begyakorlott reagálásainkról, megválni igaságunk biztosságos érzéséről olyan, mintha mezítelenné válnánk, és meghalnánk addigi énünknek. Keresztelő Jánosnál az emberek levetkőztek és víz alá merültek. Mint aki meghal és új életre támad fel, hogy több semmi igazságában nem bízzon, hanem mindent Istentől fogadjon. Vízbe merültek bűneikkel. A Jordán folyó vizébe, amely az örökké havas Hermón-hegy tisztavizű gleccsereiből táplálkozó, iható vizű Genezáreti tóból ömlik a Jordán völgyébe és mossa bűneiket a Holt tengerbe, a föld legmélyebb pontján, Sodoma és Gomora helyre. A megtérés vágyával merültek a Jordánba, hogy tisztátalanságuktól megszabaduljanak, tisztátalanságukat átadják a Jordán vizének, vigye azt a Holt-tengerbe. 

 

Gyermek koromban sokszor nyaraltunk Celldömölkön. A környék egyetlen fürdője a Mesteri gyógyfürdő volt. Nem volt jó híre, azt beszélték, nem túl higénikus. Feszített víztükör nem volt még akkor, hetente cserélték a vizet, az ötödik-hatodik napra már igencsak koszos volt. A két málladozó vakolatú medencében zsúfoltan ültek az emberek a meleg vízben. Egyszer mentünk el oda, nem volt kedvünk belemenni a vízbe.

 

Jézus belépett a belépett a bűnösök, tisztátalanok vizébe. A bűntelen belépett a bűneiktől szabadulni vágyók közé. Keresztelő János meg is ütközött ezen.: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” De Jézus ugyanúgy belépett, mint a megtérésre vágyók, akiket János a víz alá merített és a vízből kiemelt. Jézus megkeresztelkedett a Jordán vizében, hogy teljesen Istenre hagyatkozzon, és mindent tőle fogadjon ajándékul. Aki bűntelen volt, akinek nincs szüksége megtérésre, a megtérésre vágyó bűnösök közé lépett. Mezítelenné vált, és meghalt önmagának, hogy ne önmaga igazságában, hanem egyedül Istenben bízzon, hittel és hálával éljen. Ekkor hallatszott a hang a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” 

 

Ebben az alázatban, önmegüresítésben nevezetett Isten Fiának, amelyről Pál apostol így vall: „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. „ Fil 2,6-10

Ebben alázatban, önmegüresítésben, lemeztelenítve, halálában ismeri fel benne a kereszt alatt álló százados, hogy „bizony Isten Fia volt ez.” Mt 27,54

 

Ezen a ponton találkozunk mi is Jézus Krisztusban Istennel. Amikor lemondunk, elhagyjuk biztos megoldásainkat, bevált módszereinket. Biztonságos igazságaink ruháját levetjük, még ha mezítelenek, védtelenek is maradunk. Akkor lép mellénk, hogy egyedül rá hagyatkozzunk, benne bízva, hálával éljünk. 

A keresztségnek erre a szándékára emlékezve induljunk el az új évben. Ámen